Az előző évekhez hasonlóan, idén sem maradhatott el a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes gyermek csoportjának egy hetes nyári tábora, mely ez alkalommal július 18-22. között került megrendezésre.
A gyerekcsoport lelkes vezetői az idei évben is sokszínű, változatos programokkal készültek a kis táncosok részére, így a tánctanulás mellett, rengeteg élménnyel gazdagodhattak a gyerekek.
Táborunk elsődleges célja ismét egy új koreográfia elsajátítása volt, de emellett nagy hangsúlyt fektettünk a sváb hagyományok ápolására is. Az eddigi évekhez hasonlóan most is egy adott téma köré építettük fel a hetet, ez esteben a „Backe, backe Kuchen…”-re esett a választásunk. Tánctáborunk így a következőképp alakult:
Hétfő délelőtt a pilisvörösvári „Lahmkruam” Helytörténeti Emlékparkba sétáltunk ahol egy kincskereső játékkal készültünk. A játék célja a dédmamáink által sütéshez, főzéshez használt eszközök (mérleg, diódaráló, mákdaráló, lisztszita, paradicsom passzírozó, stb.) megismerése volt.
A játék után ebédelni indultunk a Gilde étterembe, ahova már szinte hazajárunk. A héten kedd kivételével minden nap itt étkeztünk a gyerekekkel.
Természetesen az ebéd utáni hűsítő fagylalt sem maradhatott el, így minden nap meglátogattuk Marci bácsit, és fagyiztunk egy jót.
A délutánt az új tánc lépéseinek tanulgatásával, a már ismert táncok gyakorlásával, valamint csapatépítő játékokkal töltöttük.
Keddre egy egésznapos buszos kirándulást szerveztünk Budaörsre a Jakob Bleyer Heimatmuseumba. Indulás előtt a gyerekeket megleptük egy egységes táboros pólóval, melynek rendkívül nagy sikere volt, így már ebben indultunk útnak.
Budaörsi látogatásunkat egy városi sétával kezdtük, melynek úticélja a Kőhegyi Kápolna volt. Rövid kirándulásunk során ellátogattunk a Nepomuki Szent János-temolomhoz, majd továbbsétáltunk az Ó-temetőbe, mely a magyarországi németség egyik legrégebbi épen maradt temetője. Útközben megnéztük a régi leányiskolát, majd a fiúiskolát is, továbbá a kálváriát is megtekintettünk.
Visszaérve a múzeumba 2 csoportra osztódtunk. Míg az egyik csoporttal megcsodáltuk a múzeumot, a csapat másik fele a fűszerkertet vizsgálgatta, majd cseréltünk. Napunkat végül a gyerekek legnagyobb örömére egy közös Mekizéssel zártuk.
Szerdán Komp Karolyné, Marika néni látogatott el hozzánk, aki magával hozta „Amiről a fakanál mesél…” című szakácskönyvét. Mária néni elmesélte e gyerekeknek, hogyan is sütöttek, főztek annak idején a sváb asszonyok, valamint a gyerekekkel közösen egy egyszerű édességet is elkészítettek. A gyerekek igazán érdeklődőek voltak, így hosszasan beszélgettek Mária nénivel, akinek ezúton is igazán hálásak vagyunk, hogy ellátogatott hozzánk.
A délelőtt hátralevő részét, illetve a délutánt teljesen az új koreográfia betanulására és gyakorlására fordítottuk, hiszen kedden a kirándulás miatt a múzemban való örömtáncon kívül elmaradt a táncolás. Természetesen azért egy-két játékra, valamint a finom gyümölcsök elfogyasztására is fordítottunk időt.
Csütörtökön ismét busszal utaztunk, azonban csak a szomszédos településig. A Breier Farmra látogattunk, ahol a bejárás során megismerhettük az állatokat, az állatokkal kapcsolatos teendőket, gondozási feladatokat, valamint azt is láthatták a gyerekek, hogy honnan és hogyan kerülnek a boltok polcaira a sütéshez szükséges alapanyagok.
Ebédre már vissza is értünk a farmról, így délután ismét sokat táncoltunk és játszottunk, valamint mindenki elkészítette a saját kis sváb „szakácskönyvét” is, amelybe a héten megismert receptek kerültek bele.
Pénteken a napunkat a Sváb Sarokban kezdtük, ahol Zsámboki Szabolccsal flézlit készítettek a gyerekek. Szabolcs a gyerekek segítségével begyúrta a tésztát, melyet kelni hagytunk. A kelési idő alatt pedig megtekintettük a sváb szobát.
Amint a tészta megkelt, mindenki kapott belőle egy darabkát, amelyből elkészíthette a saját flézlijét, mellyel délután megkínáltuk a szülőket.
A tánctábort a szokott módon zártuk. Ismét elhívtuk magunkhoz a szülőket, hozzátartozókat, és bemutattuk nekik az egész heti munkánk gyümölcsét, az új koreográfiánkat.
Tartalmas hetet tudhatunk magunk mögött. Bízunk benne, hogy jövőre is hasonló létszámmal és lelkesedéssel tudjuk megrendezni tánctáborunkat, melyet már most izgatottan várunk.
