Jelenlegi hely

Gott erhalte uns die Liebe zu dem schönen Heimatland…

A tánc több szempontból is összeköti az embereket. Egyrészt biztos kapocs a generációk között, hiszen a tánclépéseket a fiatalok az idősebbektől tanulják. Egy sokszínű táncrepertoár lehetővé teszi, hogy a közösség apraja és nagyja együtt táncoljon, vagy ki-ki megtalálja magának azt a ritmust, ami kedves neki. Aki pedig nem tud, vagy már nem akar táncolni, az is örömét lelheti a szép koreográfiákban.

A tánc ezen összekötő jellegére emlékezett köszöntőjében Molnárné Breier Anita, aki kihangsúlyozta, hogy Wenczl József nem egyszerűen csak egy tánccsoportot vezetett, hanem egy igazi közösséget teremtett, és azon fáradozott, hogy e közösségnek lehetőségeket biztosítson arra, hogy magas szintű tudásukat másoknak is bemutathassák. A tánccsoport nem csak egy szabadidős tevékenységet jelent a tagoknak. Az együtt töltött idő, a közös fellépések és utazások során barátságok, szerelmek, házasságok szövődtek. Wenczl József a német-magyar partnerkapcsolatok létrejöttének is egyik fontos motorja volt. Személyének köszönhető az immár 42. éve tartó kapcsolat Neuhaus am Rennweggel, illetve a már 31 éve tartó barátság a wehrheimi Landjugenddel. Nehéz lenne Wenczl József életét, munkáját egyetlen emlékestben összefoglalni. Ezért az egyesület „Tíz talentum” címmel könyvet jelentetett meg, amelyben Wenczl József tevékenységéről fotókat, életrajzi elemeket, különböző újságokban megjelent cikkeket, beszámolókat, visszaemlékezéseket – sőt akár verseket is – olvashatunk (szerk.: Fogarasy Attila, lekt.: Tóth Zsuzsanna, Szeitz Teodóra).

Az emlékest programját az Emlékképek c. koreográfiai nyitotta meg, amely 1996-ban debütált, és azonnal több díjat is nyert. Az Emlékképek története harmonizál Breier Anita gondolataival: a táncot két aprócska kislány kezdi, majd egyre több és több generáció kapcsolódik be a közös táncba, egészen addig, amíg az addig a háttérben ülő idős pár is el nem kezd táncolni. Ekkor a fiatalok kört fonnak az idősek köré, akik a kör közepén a maguk ritmusában bár, de méltóságteljesen táncolnak.

A publikum az Emlékképek után szintén méltósággal, nagy precizitással előadott német és magyar táncokat látott, (a teljesség igénye nélkül) például: a Sváb hangulatokat, egy kalocsai leánytáncot, a Kalapos verbunkot, a Schimpftanzot (amit a közönség nagy derültsége közepette óvodások adtak elő), a híres Lahmkruam-polkát, az iskolás csoport részéről a Spöttertanzot (ami az idei táncminősítőn arany minősítést ért el), a felnőttek részéről a Vidám Táncokat, Farsangnyitót, Vörösvári Rezgőspolkát, a Regruták táncát, a Dorffestet és a Menyasszonybúcsúztatót. A fergetegesre sikerült finálét követően Breier Anita az est zárásául köszönetét fejezte ki a résztvevők felé, a közönséget pedig három jövőbeli táncestre invitálta: a tavaszi jótékonysági estjükre, a búcsúvasárnapi immár hagyománnyá vált Schwabenfestre és az októberben megrendezésre kerülő báljukra.

Az emlékest zenei hátterét a Bravi Buam és a Werischwarer Burschen biztosította profi módon, az énekeket – gyönyörűszépen, tiszta hangon – Mirk Júlia és Szilvia adta elő.

A programot a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Önkormányzat, az ÉMNÖSZ, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Török István – B.est Nyomda, Fogarasy Attila, Mátrai Zsolt, a Stube és a Művészetek Háza támogatta.

A támogatók segítségével, az egyesület tagjai, a táncosok, zenészek és énekesek színvonalas, az est céljához, Wenczl József emlékéhez méltó műsort mutattak be, amelyet a közönség vastapssal honorált.

Müller Márta

Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes © 2016