Jelenlegi hely

A három fiú

Mint társaikra a mesékben, rájuk is temérdek próbatétel várna, ármányok és útvesztők, csapdák és aljasságok, olcsó csábítások és ringy-rongy emberek. Sok-sok vacak és hitvány dolog. Bizonyára ők is találkoznának Fanyüvővel, Kőmorzsolóval és Vasgyúróval – vagy hozzájuk hasonló mesebeli bitangokkal –, akik látszólag segítőik, valójában ellenségeik lennének.

A három fiú

De ők csak mennének tovább az úton, mit sem törődve a kudarcokkal, úttévesztésekkel, s minden mesebeli labirintusból kijutnának. Minden ártó szándék leperegne, minden makula eltűnne róluk, minden akadályon keresztülvágnák magukat. Vinnék magukkal az apai szót, intelmeket, gerincükben az egyenes tartást, mit tőle kaptak, s vinnék magukkal édesanyjuk meleg tekintetét és könnyes aggódását is. Olyan erőt adna ez nekik, hogy az Óperenciás-tenger sem állhatná útjukat.

Végül visszaérkeznének oda, ahonnan elindultak, abba a kis falucskába, amelynek porában kisgyerekként egy szál pendelyben boldogan szaladgáltak.

Lélekben erősen, testben megedződve, tapasztalatban, érzelemben gazdagon térnének haza, az út menti kicsi házba, hogy köszöntsék édesanyjukat, és elmondhassák neki, míg a távoli 32 tornyokat csodálták, akkor is kis falujuk 2 tornyát látták mindig maguk előtt.

„Mert azért vagyunk a világon, kedves édesanyánk – mondanák akkor azok a fiúk –, hogy otthon legyünk benne, és ez az otthon itt dobog a lábunk alatt a szívünk ritmusára.”

Ha tudnék mesét mondani, biztosan nagyon boldogságos lenne a mese vége a világot járt, hazatérült, otthonára lelt három fiúról. De nem tudok mesét mondani, így lelki szemeim előtt mindig ugyanazok a képekjelennek meg:

Egy ünnepi, táncos mulatságon vagyunk. Hol pattogós, hol méltóságos, hol rezgetős a tánc, de még a legfrissebb mozdulatokat is áthatja valami visszafogottság, valami szomorkás tartás, valami emlékezés.

És akkor előtérbe lép a három fiú. Megvetik lábukat a poros deszkákon, összefogódzkodnak, egymás szemébe néznek. És csak állnak. Lábukon fényes csizma, sudár testükön őseik ünnepi viselete:patyolat ing, sötét mellény s pantalló. Ruhájuk beleolvad a háttér sötétjébe, mintha erőt venne rajtuk az elmúlás gyásza. De fehér ingük kikiált a sötétből, és arcuk felragyog. Valami olyan történik most, ami egyszeri és megismételhetetlen…

Fogarassy Attila

Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes © 2016